Erdélyi kirándulás

 

Szeptember 6. :  Szerda délután eljött a várva várt pillanat, és elindultunk Erdélybe. Egy kis idő elteltével át is léptük az ártándi határt. Az első megállónk a Királyhágó volt, ahol fényképeket készítettünk, és csodálatos látvány tárult elénk. Az utunk Csucsán és Bánffyhunyadon áthaladva Kolozsvárra vezetett, ahol az első éjszakánkat töltöttük. Útközben osztálytársainktól Ady verseket hallhattunk, nagy költőnk emlékére. A hosszú út után kicsit megfáradva megérkeztünk a szállásunkra.

 

Szeptember 7. : A nehézkes ébredés után finom reggelivel vártak minket a kollégium éttermében. A napunk egy helyi városnézéssel indult, ahol megismerhettük Kolozsvár főbb nevezetességeit. Először a Házsongárdi temetőbe mentünk, ahol néhány híres ember sírját tekintettük meg, és szalagot kötöttünk rá. (Pl.: Apáczai Csere János, Dzsida Jenő)
Utunk folytatásával elénk tárult a város többi nevezetessége, mint például a Szent Mihály templom, Mátyás király és Bocskai István szülőháza, a Mátyás szobor és a Bolyai Egyetem. A városnézés után Tordára indultunk, ahol látogatást tettünk abban a római katolikus templomban, ahol Európában először kimondták a vallásszabadságot. A következő megállónk Szovátán volt, ahol a Medve-tó szépségében gyönyörködhettünk. A csütörtöki nap folyamán az utolsó megállónk Székelyudvarhely volt, ahol elfoglaltuk következő szállásunkat. Miután berendezkedtünk, a vacsoránkat a hotel közelében lévő Küküllő étteremben fogyasztottuk el.

 

Szeptember 8. : Reggeli után első megállónk Szejkén volt, ahol a legnagyobb székely, Orbán Balázs síremlékét látogattuk meg. Utunk tovább vezetett Farkaslakára, ahol a legnagyobb székely író, Tamási Áron sírját tekintettük meg. Napunk folytatásában Korondra látogattunk, ahol egy híres iparművész, Józsa János gyönyörű munkáit csodálhattuk meg. Következő megállónk a parajdi sóbánya volt, ahol egy különleges földalatti világ tárult elénk. Tovább indultunk, és Gyergyószentmiklós érintésével a Pongrác-tetőre érkeztünk, ahol számunkra nem mindennapi hegyvidéki kilátásban volt részünk. Innen leereszkedve Erdély két legszebb természeti szépségéhez érkeztünk. Ez a Békás-szoros és a Gyilkos-tó volt. A Zetelaki víztározót érintve visszaérkeztünk szálláshelyünkre.

 

Szeptember 9. : Reggeli után Máréfalvára látogattunk el, ahol megnézhettük a legszebb székely kapukat, amik nagyon különlegesek voltak. Következő megállónk Homoródfürdőn volt, ahol megkóstolhattuk a híres borvizet. A víz nem mindenkinek ízlett, mert elég furcsa íze volt, de szinte mindenki hozott haza belőle, hogy a családunk tagjai is megkóstolhassák. Erdély egyik legszebb hegyvonulatán, a Hargitán áthaladva Csíkszeredára értünk, ahol a Milleniumi Makovecz templomot és a Mikó-várat tekintettük meg. Útunk a gyimesi csángók földjén folytatódott, ahol érkezéskor a Rákóczi-vár romjairól láthattuk a régi magyar határt. Ezután egy hegyi úton sétálva felmentünk a kontumáci kápolnához, és a kis templom után a régi iskola falain elhelyezett emléktáblánál róttuk le tiszteletünket. A szállásunkhoz visszavezető út közben Madéfalván álltunk meg, ahol egy rövid ismertető után felkötöttük szalagjainkat a székely emlékműre, ami 200 székely vértanúnak állít emléket.

 

Szeptember 10. : Eljött az utolsó reggelünk Erdélyben. Összepakoltunk, elfogyasztottuk a reggelinket, és búcsút vettünk a szállásunktól. De nem szomorkodtunk, mert ez a nap még előttünk állt, és több programunk is volt még Erdélyben. Először Székelykeresztúron álltunk meg, és bementünk a Petőfi emlékparkba, ahol feltehetően Petőfi Sándor az utolsó éjszakáját töltötte, és az „Egy gondolat bánt engemet”című versét a nagy körtefa alatt szavalta el. Mindezek után Segesvár következett, ahol megcsodáltuk a középkori Óváros régi, de gyönyörű épületeit. Végezetül Kőrösfőre látogattunk el, ahol megnézhettünk egy gyönyörű kazettás mennyezetű templomot, amely nagyon szép hímzésekkel volt díszítve. Miután még Kőrösfön vásároltunk egy kicsit eljött az idő, hogy haza induljunk.

 

 

Különleges kiránduláson vehettünk részt, amely mindig emlékezetes marad számunkra, és reméljük, hogy egyszer még visszatérhetünk a csodálatos Erdélybe.

 

Készítette: Bukta Kinga és Gyulai Dorina 9.c