Lengyelország
avagy utoljára együtt külföldi tájakon

 

2011 szeptemberében keltünk útra utolsó közös külföldi kirándulásunkra. Az idő itthon még így szeptemberben is igencsak nyárias volt, bár már előre felkészítettek minket, hogy melegebb ruhákat is pakoljunk az útra, ugyanis Lengyelország hűvösebb, esősebb lesz. Ez be is igazolódott, mikor 8 óra utazás (és egy kis eltévedés) után zuhogó esőben érkeztünk meg a szállásunkra, Myslenicébe. Rögtön vacsorával fogadtak bennünket, nagyon szívélyes volt a vendéglátás. Ezután mindenki elfoglalta a szobáját, feltérképezte a többiekét (az egyikben még pezsgőfürdős kád is volt, amit mondanom sem kell, hogy többen kipróbáltak). Már elég késő volt, amikor az izgalmak után valamennyien nyugovóra tértünk.

         A másnapi program krakkói városnézés volt. (Krakkó az egykori lengyel királyok koronázási városa.) Már reggel láttuk, hogy a kabát-sál-esernyő kombinációra valószínűleg mindennap szükség lesz. Több templomot, múzeumot is megnéztünk (a Mária-templomot, a régi zsinagógát, a Wawelt és a székesegyházat). A főtéren kaptunk szabadidőt szuvenírek vásárlására és nézelődésre. Sajnos az egész napos szakadó eső sokat levont a krakkói hangulatból, és a sok gyaloglást igencsak megnehezítette a rengeteg tócsa kerülgetése.

         Pénteken Auschwitzba vettük utunkat, hogy megnézzük a koncentrációs táborokat. Azt hiszem ez volt az a program, ami elé mindenki a legnagyobb várakozással tekintett. Aki át tudta érezni, mi is történt itt, annak ez megrázó élmény volt. A délutánt II. János Pál pápa szülővárosában, Wadowicében töltöttük, ahol rengeteg helyen találkoztunk a pápa életének dokumentumaival és a neki állított emlékekkel. Estére megérkeztünk második szállásunkra, Zakopanéba, a kisváros gyönyörű környezetben található, turisták számára ideális, hiszen a különböző szálláshelyek, apartmanok egymást érik. Nos, itt volt egy kis kavarodás a szálláshelyünkkel, de sötétedésre már azért elfoglalhattuk a hangulatos szobákat.

         A szombati nap túrázással, illetve vásárlással telt. Siklóval mentünk fel a Gubalowka hegyre, majd rövid séta után libegővel jöttünk le. Fentről csodálatos kilátás nyílt a hegyekre és az alattunk szétterülő településre. Ezután szabadprogram következett, a sétálóutcán és piacon mindenki kedvére nézelődhetett, alkudozhatott, válogathatott a különböző bárányos dolgok között (mert azokból tényleg nagyon sok volt). Akinek még volt kedve, este is eljöhetett, hogy megnézze, milyen az éjszakai nyüzsgés a főutcán.

         Vasárnap (amikor reggel végre szikrázó napsütésre ébredtünk) elindultunk hazafelé, útközben még megálltunk Szlovákiában egy kis tutajozásra a Dunajec folyón, ami épp a lengyel-szlovák határon folyik. Ez a másfél óra nagyon hangulatos, kalandos és gyönyörű volt, köszönhetően a tájnak, a kristálytiszta víznek és nem utolsósorban az evezősöknek, akik útközben szórakoztattak minket legendás történetekkel, énekléssel, vagy azzal, hogy megpróbáltak bennünket ijesztgetni a veszélyekkel.

         Összességében tehát élményekben gazdag volt a kirándulás, bár az időjárás eleinte nem kedvezett nekünk. De a legfontosabb, hogy jól éreztük magunkat, és együtt tölthettük ezt az öt napot.

 

Lakatos Zsófia

13. c osztály