Erdély és a 10./c
avagy "a sör nem alkohol, az asszony nem ember és a medve nem játék"
Izgatottan vártuk a tanévkezdést, mert tudtuk, idén az osztálykirándulás alkalmával egy Erdély-i körutazáson fogunk részt venni. Szeptember 1.-én indultunk e nagy útra, kollégiumi csoportvezetőnkkel, testnevelő tanárnőnkkel és a két idegenvezetővel, Éva nénivel és Zoli bácsival. Ártándnál keltünk át a határon és már alig vártuk, hogy megcsodálhassuk Erdély gyönyörűségeit. Első komolyabb megállónk Nagyváradon volt, ahol bemehettünk a püspöki székesegyházba, majd Csúcsán keresztül a Királyhágót tekintettük meg. Körösfőnél megálltunk a kirakodó vásárnál és a buszon nagyon derült és családias hangulatban elfogyasztottuk Töltött Káposzta vacsoránkat. Viszonylag késő érkeztünk szállásunkra Kolozsváron, ahol mindenki nagyon fáradtan foglalta el szobáit és bedőltünk az ágyba.
Második nap Kolozsváron megnéztük Mátyás Király szülőházát, az eltakart Mátyás szobrot és a "történelmi ásatásokat" a román Dákó-román elmélet alátámasztására. A Bolyai Egyetemet sajnos csak kívülről láthattuk, azonban a Házsongárdi temetőben nagyon sok híres magyar nyughelyét kerestük meg és róttuk le tiszteletünket koszorúval. Kicsi séta után buszba szálltunk és Marosvásárhely felé indultunk, útközben távolban láttuk a Tordai-hasadékot. Szováta, Korond, majd Székelyudvarhely belvárosát tekintettük meg. Egy nagyon elegáns panzióban töltöttük a következő 3 éjszakát és a közeli étteremben vacsoráztunk minden este. A kicsit fáradt társaság minden este Unó partik, és beszélgetések keretében múlatta az időt. Székelyudvarhely egy nagyon kedves kis magyar városka benyomását hagyta bennünk, nagyon segítőkész emberek élnek itt. Ellátogattunk Bogárfalvára egy kedves kis falucskába, ahol éppen egy helyi esküvő előkészületeit nézhettük meg a templomban, majd a Medve tó környékét tekintettük meg, csak messziről, mert szakadt az eső. Utunk során Mádéfalván a legszebb magyar székely kapukat csodáltuk meg és Homoródfürdőn pedig ittunk a híres borvízből, aminek nagyon érdekes erős íze volt a sok ásványi anyagtól. Őszintén megmondva az osztály többségének nem ízlett. A Hargitán keresztül Csíksomlyóra érkeztünk, ahol a zarándoktemplomban megnéztük Szűz Mária szobrát, ami a híres búcsú lelki alapját adja. A templomban sokan imádkoztak a szobor előtt. Tovább indulva Madéfalván a Székely emlékművet koszorúztuk meg és tovább indultunk a Gyimes-i csángók földjére. Egy domboldalban Zoli bácsiék meglepetéssel készültek számunkra, amíg mi felszaladtunk a dombtetőre megcsodálni a gyönyörű tájat ők megterítettek egy Erdély-i piknikre. Volt ott minden finomság az asztalokon: házi kolbász, szalonna, tepertő, zöldségek stb. Igazán otthon éreztük magunkat és nagyon jó hangulatban szálltunk fel a buszra, hogy megérkezzünk az ezeréves magyar határra. Felbattyogva a Rákóczi várhoz - ahol Rákóczi egyébként sosem járt - körbetekintve a Keleti-Kárpátok hegyvonulatai adták a régi Magyarország határát, tehát ami utat eddig megtettünk, az mind a régi Nagy-Magyarország területéhez tartozott és a Trianoni béke következményeként vesztettük el. Megdöbbentő élmény volt. A Gyilkos tó után a csodálatos Békás szoroson lesétálva a több tíz méter magas sziklafalak ejtették ámulatba az osztályt.
Másnap jókedvűen ébredtünk, hétágra sütött a nap, egyben kicsit szomorúak is voltunk, mert tudtuk, hogy utolsó napunkat töltjük el ezen a csodálatos tájon. A bőséges reggeli után még megálltunk Fehéregyházán és Segesváron. A Fehéregyházi Petőfi-emlékház nagyon érdekesen és hitelesen mutatja be Petőfi utolsó napjait. Segesváron a középkori belváros műemlékei között töltöttünk el két óra szabad időd, megmásztuk a Diákok lépcsőjét és zárásként Éva néniéktől egy hatalmas csokoládé tortát kaptunk, amit jóízűen megettünk. A buszon hazáig sokat nevettünk és énekeltünk. Nagykárolyt érintve érkeztünk haza Nyíregyházára.
Az osztály általánosan megfogalmazott véleménye szerint eddigi kirándulásaink közül a legjobban ez az Erdélyi sikerült. Köszönjük a szenzációs élményeket idegenvezetőinknek Éva néninek és Zoli bácsinak, a gondoskodást és az odafigyelést Mártika néninek és Robi bácsinak, a buszsofőr Laci bácsinak azt, hogy épségben hazahozott minket és nem utolsósorban az AJTP programnak és a Zrínyinek azt, hogy lehetővé tette ezt a csodálatos Erdélyi körutazást.
Balogh Beáta, Barcsik Anna
10./c.
Képek a kirándulásról:
