Beszámoló az olaszországi AJTP-s tanulmányi kirándulásról


Mint az már megszokott, a 11.C osztály tanévkezdése idén is különleges volt. Talán eddigi legszebb utazásunkra, az észak-olaszországi kirándulásra minden résztvevő izgatottan készülődött. Szeptember 13-án éjfélkor pedig végre elindult a busz. Irány Itália!

Szlovénián keresztül érkeztünk az országba, első megállónk Aquilea volt, Észak-Olaszország egyik legjelentősebb archeológiai lelőhelye. Délután elfoglaltuk szállásunkat Jesoloban, egy nagyon bájos tengerparti városkában, majd egy teljes délutánt töltöttünk a parton. Jó néhányunk ekkor találkozott először a tengerrel, és az ő nevükben is állíthatom, emlékezetesre sikeredett.

Másnap reggeli után a világ egyik legszebb és legkülönlegesebb hangulatú városába, Velencébe indultunk. A szokásos reggeli buszozás helyett rövid hajóút Punta Sabbioni kikötőből és ott is találtuk magunkat a csatornák és gondolák fővárosában. A Sóhajok hídja, a Dózse-palota, a Szent Márk tér, a bazilika, a Rialto-híd, a Canal Grande, mind ránk várt. Este vissza a habokba, éjszakai fürdőzés.

Pénteki állomásaink, Padova és Verona is szebbnél szebb látnivalókkal hívogattak. A fontosabb látnivalók után (Szent Antal-bazilika, egyetem) a szabadidőben páran megkóstoltuk a helyi mentás kávékülönlegességet a Pedrocchi kávézóban.

Következett Shakespeare szerelmeseinek városa, ahol mindenki járt már, legalább képzeletben. Jártunk a Füvek terén, a Scaligeri-síroknál, Rómeó házánál és az arénánál is. Városnéző sétánk legnevezetesebb része természetesen Júlia erkélye volt, ahol a kihagyhatatlan kívánságot is megejtettük a Júlia-szobornál, remélhetőleg szerencsét hoz majd a fényes jobb kebel.

Ott tartózkodásunk utolsó, tartalmas napján ismét Punta Sabbioniból hajózunk ki. Muranoba látogattunk el, az üvegkészítés híres központjába. Rövid bemutatót tartottak nekünk, jelentjük, tényleg elkészül egy üveghattyú két perc alatt. Ezután tettünk egy sétát Burano jellegzetes színes házairól ismert festői központjában és megcsodálhattuk a világhírű csipkeművészet remekműveit is. Végül a legkisebb lagúnaszigetet, Torchellot érintettük. Megtekintettük a Santa Maria Assunta katedrálist, valamint az Attila trónjaként elhíresült kőszéket is.

Elérkezett a búcsú ideje. Újabb hosszú buszozás következett és vasárnap reggel már haza is érkeztünk Nyíregyházára.
Hálásan köszönjük a csodálatos élményt mindenkinek, aki lehetővé tette ezt nekünk.

Samulka Patrícia, 11.C