Eger

2015. október 9-én, pénteken órák után a suliban zenehallgatás közben programhétvégéken készült képeket rendeztünk albumokba. Késődélután bowlingozni mentünk a plázába. Nagyon élveztük a lányokkal, végül holtversenyben Biankával harmadik lettem. Most voltam először, ahhoz képest egész jól ment. A Don Papa Pizzériában vacsoráztunk. Kicsit elázva visszaértünk a koliba, majd a többiekkel a mosógépért versenyeztünk.

Másnap reggeli után elindultunk Egerbe. Első állomásunk az Egri Bazilika volt. A főszékesegyház magával ragadó szépsége elkápráztatott mindenkit. A főiskolán felmentünk a Varázstoronyba, először egy csillagászati előadáson, majd egy fizikain vettünk részt. Ez utóbbi mindenkinek jobban tetszett szerintem. Az elektromossággal, mágnesességgel kapcsolatos bemutató roppant érdekes volt, később mi is kipróbálhattuk ezeket az eszközöket.

A torony tetején megnéztük a camera obscura- t, ami elképesztő volt!

 

Ebéd után a Marcipánmúzeumba látogattunk el, ahol már többször is voltam, de még mindig van mit csodálnom az alkotásokon.
Az Minaretbe a vállalkozóbb szelleműek felmentek, köztük én is. Csodálatos látványt nyújtott. Sikerült jó fotókat készítenem, ilyenkor áldom az eget, hogy nincs tériszonyom.
A szabadprogram alatt sétáltunk a lányokkal, keresve Eger legjobb forrócsokiját, végül a Marján cukrászdában ittunk, illetve sütiztünk.
A Plázában vacsoráztunk, ahol épp ByeAlex koncert volt. Kapóra jött, hogy késett a rendelés, így volt fél óra szabadidőnk. Ki- ki ment a saját útjára; vásárolni, a koncerthez.
Ezután elfoglaltuk a szállást, mondanom sem kell, hogy mindenki nagyon fáradt volt, így nem volt nehéz elaludni. Legalább is számomra nem.
Sajnos vasárnap az időjárás nem kedvezett nekünk, így ki kellett hagynunk Szilvásváradon a kisvasutat. A 4 év alatt remélem, visszamegyünk még, és ezeket a terveket megvalósítjuk.
Viszont részt vehettünk egy nagyon érdekes programban. A hely neve Szemfényvesztés, itt a vakok életébe nyerhettünk bepillantást. Sétapálcával, idegenvezető kíséretével lementünk egy pincébe, ami különböző helyiségeknek, parknak, útkereszteződésnek volt berendezve. Elképesztő volt átélni, teljesen más szögből látni, vagyis inkább nem látni a világot. Ha tehetem, újra elmegyek oda.
Utolsó állomásunk következett, átruccantunk Szilvásváradra, ahol megebédeltünk, majd elindultunk haza.

Apropó, a Gárdonya Géza emlékház is kimaradt, de ami késik, nem múlik, biztos vagyok benne, hogy az elkövetkezendő négy évben többek között azt is meglátogatjuk