Szülői életpályák bemutatása
2014 őszén immár negyedik alkalommal kezdtem meg osztályfőnöki tevékenységemet. Minden osztályom esetében nagy hangsúlyt fektetek a szülői háttér feltérképezésére, hiszen ezáltal a tanulók megismerése, motiválása is könnyebben zajlik. Ezért is örültem annyira e pályázatnak. A pályázat gyakorlati megvalósítását megelőzte egy project-terv elkészítése a gyerekekkel közösen. Megbeszéltük mire lennének kíváncsiak szüleik tevékenységével, foglalkozásával kapcsolatban. A kérdéseinket összeírtuk, s a szülőknek szóló meghívóval együtt eljuttattuk a célszemélyeknek. Nyolc szülő vállalta az osztályból, hogy beszámol munkájáról, életpályájáról, jövőbeli céljairól, s egyben arról is, hogy ők jelenleg hogyan látják a munkaerőpiacot, szerintük milyen elvárásoknak kell ma megfelelni, milyen szakmának van jövője, milyen nyelvtudásra van szükség. A nyolc szülő különböző területről érkezett: informatikus, operatőr, közgazdász, hivatalnok, vállalkozó, rendőr, börtönőr, tanár. Mivel a pályaválasztásra való felkészülést időben el kell kezdeni, az általuk mondottak szélesebbre nyitották a diákok előtt a választás lehetőségét. Persze ez idővel változhat, de az ezen való gondolkodásnak is lehet fejlesztő ereje. A szülői példák mindig hitelesek is, hiszen a diákok többsége már régről ismeri egymást, így a szülőket is, könnyebben indul meg a kommunikáció. A találkozások mindig azonos séma mentén haladtak, a szülők kis beszámolót tartottak, majd, ha szükséges volt, a gyerekek kérdeztek. Az osztály által összeállított kérdőívet mindig magunknál tartottuk, bár a szülők szívesen beszéltek magukról, a gyerekek pedig szívesen kérdeztek. Az egyik legnagyobb hozadéka ezeknek a találkozóknak az volt, hogy megerősítette a gyerekekben a nyelvtanulás fontosságát, emellett természetesen az osztályközösséget is erősítette. Szülői visszajelzésekből az is kiderült, hogy a gyerekek folytatnák a szülőkkel való ismerkedést, mert titokban nagyon büszkék arra, hogy az ő édesanyjuk, édesapjuk is bemutatkozott. Erre a motivációra nem is számítottam, de a kezdeményező szándékot örömmel vettem.
dr. Takácsné Fazekas Julianna
